Nem emlékszem pontosan, hogy miként szereztem tudomást tavaly a NYIFFF-ről. Talán ismerőstől hallottam, talán valamilyen internetes levelezőlistán olvastam róla. Mindenesetre csatlakozhattam a Pacsitronok csapatához, és nem bántam meg, mert a NYIFFF keretében egy érdekes, szokásostól eltérő hétvégét töltöttem el.

Idén ezen felbátorodva megpróbáltam csapatot szervezni. A cégünkben (Mindmaker Kft.) jellemző, hogy ebéd közben is érdekes felvetésekről, a NYIFFF feladataihoz hasonló problémákról beszélgetünk. Ezért gondoltam, hogy lesz néhány munkatársam, akinek tetszeni fog az ötlet. Büszke vagyok így utólag magamra, hogy felvetettem, induljunk a versenyen. A csapat tagjait az dícséri, hogy kaptak az alkalmon, és csatlakoztak, nem kellett kétszer mondani. A szervezőknek pedig azt köszönhetjük, hogy lehetőséget adtak arra, hogy külsősként is indulhassunk, versenyen kívül. Számunkra nem is volt fontos a nyeremény, csak a részvétel és a helytállás, no meg a fontos.

A helytállás esetünkben nem győzelmet jelentett, hiszen egyikünk sem fizikus, és alaposan el is felejtettük már azt, amit fizikából tudtunk. Másrészt a verseny jellege miatt mégis egészen eredményesek lehettünk, hiszen inkább ötletességen alapultak a feladatmegoldások, nem pedig lexikális tudáson. Tehát nagyon élveztük a kihívást, ami jócskán elütött a mindennapok szürkeségétől és a munkánktól is. Nem állt tőlünk teljesen távol ez a szabad feladatmegoldás, és alapos kikapcsolódást is jelentett az irodai munkából.

Szigliget gyönyörű helyszín a tapolcai medencében, a Balaton partján. A Balaton-parti üdülőhelyek közül is különleges a környező hegyek furcsa alakja miatt, melyeket vulkáni tevékenység hozott létre. A Badacsonyba tett kirándulás során, a bazaltorgonák között érdekes magyarázatot kaptunk ennek történetére. A NYIFFF hagyományához tartozik, hogy a kirándulás során helyszínhez kötődő villámkérdéseket kapnak a csapatok, s így a helyismeret összekapcsolódik a fizikai ismeretekkel. Idén legtöbbet a bazalthegyekről tudtunk meg, de megismertük a ,,látott-halak'' rejtélyét is. Igaz, egy éppen ottlévő helybéli elmagyarázta, hogy ezt a jelenséget csak Tihanyból lehet látni, amit mi néztünk, az más volt. A tiszteletreméltó zsűri kapott is ezért a bakiért egy halálfejet, összesen négy jött össze nekik. (Egy másikat pl. azért kaptak, mert repeta gyanánt megették egy jócskán elkésett csapat vacsoráját...) Amúgy nagyszerűen végezték a munkájukat!

Villámkérdésekből egy jó nagy adagot kaptunk mindjárt az első este az üdülő nagy faházában. A villám- és gömbvillám kérdéseket licitálással lehetett megszerezni, mindegyik csapat 100 fabatkával gazdálkodhatott összesen. Aki a legtöbbet ajánlotta egy kérdésért, az próbálkozhatott a válasszal - először. Ha ugyanis nem tudta a megoldást, akkor egy másik csapat a jó válasszal elrabolhatta az értékes pontokat. A játék ,,stichje'' az volt, hogy a kérdéseket - kevés kivételével - nem tudtuk előre, legfeljebb a zsűri halvány utalásaiból lehetett tippelni a témára. Az est folyamán megismertük sok, a mindennapi életben is előforduló, ámde mégsem olyan egyszerű probléma megoldását. Melyik felnőtt tud például válaszolni arra az ártatlannak tűnő gyermeki kérdésre, hogy ,,miért sötét egy világos ruhán a vízfolt?''. A versenyszám vége felé már ráéreztünk arra, hogy miként lehet az ilyesfajta jelenségek magyarázatát megtalálni. Érdemes próbálkozni, a megoldások általában igen csak izgalmasak!

Talán a legnépszerűbbek mégis a konstrukciós feladatok voltak: idén - többek között - gyertyasípot és lufi-liftet kellett készíteni. Ezeknek a feladatoknak a lényege az, hogy a rendelkezésre álló látszólag kis energiát (pl. egy gyertya vagy egy felfújt lufi energiáját) minél hatékonyabban konvertáljuk a kívánt eredménybe. Természetesen ez nem kézenfekvő, hiszen a feladat szándékosan nehezen összeköthető ,,bemenetet'' és ,,kimenetet'' határozott meg (pl. a hő vagy fény-energiát nem könnyű hanggá alakítani). Így persze igen érdekes megoldások születtek. A mi csapatunk leginkább azon csodálkozott, hogy egy felfújt lufi energiájával három szódáspatront fel lehetett juttatni 5 méter magasra. A mi megoldásunk is hasonló volt, csak épp nem bíztunk abban, hogy ekkora hatékonyságot el lehet érni. De kiderült, hogy megfelelő cső és légmentesen simuló papírrakéta segítségével csodák érhetőek el. A másik csapatnál csak néztük, hogy mit akarnak egy vödörrel, amelyből csöpögött a víz, mert az aljára fúrt lyukakon átbujtatott damilhoz volt hozzákötve a patront tartó tasak. No, gondoltuk, ez aztán fura dolog lesz, talán egy McGyver filmhez hasonló ,,agyament'' robbantás. De nem, a vödör egy búvárharangot rejtett, ez emelte fel a súlyt. Aha!, esett le a tantusz, erre mi is gondoltunk korábban, de nem bíztunk benne annyira, hogy kidolgozzuk. Végül is a búvárharang nagy tömegű patront emelt kis magasságba, és ezzel hasonlóan jó eredményt értek el, vagy talán még nyertek is vele.

Ezen kívül egy kicsit strandoltunk, sokat boroztunk és énekeltünk éjjel a várban. Láttunk egy csomó műholdat, amit amúgy észre se vennénk, egy ún. Irídium-felvillanást, ami nagyon látványos volt, és finom kajákat ettünk a tábori ellátásnak köszönhetően.

Mindezek nagyon jó emlékek, fantasztikus kikapcsolódást jelentettek (,,csapatépítő tanfolyamnak'' is kiváló), köszönjük! Ha tudunk, jövünk jövöre is.